Ma 2017. július 27, csütörtök, Olga és Liliána napja van.

  • images/stories/slide/szamos2004001.jpg
  • images/stories/slide/szamos2004003.jpg
  • images/stories/slide/szamos2004004.jpg
  • images/stories/slide/szamos2004018.jpg
  • images/stories/slide/szamos2004065.jpg

IMG 2451-r2 m A lelkekben akarok békét teremteni... A programjáról kérdeztem a Szamos-parti kisközség időközi választáson mandátumot szerzett vezetőjét, és azt vártam, pontokba szedve ismerteti majd azokat a dolgokat, amelyekkel a kampányban megnyerte választóit. Kissé gyanakodva fogadom a választ. Nyugalmat és magabiztosságot árasztó mosollyal folytatja, ám nyomasztó emlékeket idéz. “Géberjénben a választást megelőzően olyan mértékű széthúzás volt, hogy barátok, rokonok álltak haragban egymással, és még a köszönőviszonyt is felfüggesztették.” Egy kis közösségben így valóban konkrét értelmet nyer a bevezetőben említett mondat.

A megyei vezetés tagjai közé avanzsált korábbi polgármester, Kovács Sándor mellett műszaki ügyintézőként a hivatalban dolgozó fiatalasszony  évtizedes gyakorlatával és tapasztalatával a megfelelő emberként került a megfelelő helyre. A végrehajtás különböző stádiumaiban lévő projektek és pályázatok mind a közreműködésével indultak és futnak napjainkban is. Ezekből viszont már bennük élő menedzser szemléletű vezető ad hosszú felsorolást. Írom is szorgalmasan, de megakadunk a leltárban, mert édesanyja ölébe pattan a kis Csenge. “ Ő a mi ajándékunk” vesz új fordulatot a beszélgetés. “Ő adott erőt, hogy vállaljam ezt az új feladatot” teszi hozzá. Míg azon gondolkozom, hogy a 14 éves kiskamasz Dorina és a hét esztendős Roland mellett, családanyaként egyáltalán mikor jut ideje a hivatalra, és még szóvá is teszem, elmondja: “főállásban a Szatmár Leader-ben dolgozom Pátyodon.”  Nagyot nevet aggodalmas arcomon. Édesanyám itt van velünk, nélküle tényleg elképzelhetetlen volna.
A jó ízléssel és praktikusan berendezett ház nappalijában ülünk. Máténé édesanyja büszke elégedettséggel távolabbról figyeli lánya szavait. Csengerújfalusi lány. Egy hermánszegi legény kötötte be annak idején a fejét. Andrea már Ököritófülpösön nevelkedett, mert ott építkeztek a szülők. Kanyargós út vezetett Géberjénbe. Kanyargós, mint a kert végében a Szamos. A Gyarmaton rendőr hadnagyként dolgozó veje és lánya, szép családjuk háza a mamának is nyugalmas otthona.
A polgármesterasszony – miután a família dolgait kissé csapongva áttekintettük – ismét közügyekre tereli a szót. “Jöjjen, nézzen szét a faluban” – invitál. Egy pillanatra megállunk a ház előtt. A hírtelen kitört tavaszban virágnyílás előtti cseresznyefát simogat meg a tekintetével. “Későn érő, édes nagy szemű” – mondja. Látom, szinte a nyelvén érzi az ízeit.
A természetet szerető ember, állapítom meg magamban. Rövid úton a Szamos partjához érkezünk. A Natúra tanösvény paramétereit ismertetve nyilvánvaló, hogy a holtág élővilágának tagjait “személyesen” ismeri. Az összefüggéseket szakszerű meglátásaival fűszerezi. Nagyon is jól érződik, hogy az alapokat a Debreceni Agrártudományi Egyetemen szerzett környezetgazdálkodási diplomával rakta le.
Végignézünk az áprilisi szél borzolta hűvös vízen. Az itt honos növények közül a sulyomnál állunk meg. „Jó volna erről elnevezni majd a falunapot” - gondolkozik hangosan a polgármesterasszony. Lám,  így alakul ki egy új hagyomány, miközben nagyon is kézzelfoghatóan jelen van a régi. A nagyon régi...
“A Jékey báróké volt az a kastély” – fordítunk hátat a folyónak. Tudták a régiek is mi a szép és mi a jó – gondolom magamban, hiszen a folyótól szinte csak néhány lépésre van a csinos bástyával ékesített ódon épület. Szép-szép, de csak az egykor műszaki ügyintéző polgármester tudja, mennyi szőrszálhasogatás kísérte a rekonstrukciót. De hát a műemlékvédelmi hivatal azért van, hogy a lehető legnagyobb mértékben megőrizze, amit még meg lehet. A Zebegényben élő Jékey örökös mindenesetre megelégedettségének adott hangot az eredmény láttán. Ennek kézzelfogható bizonyítékául egy nagyformátumú Szőnyi festményt helyez el az új-régi kastélyban.
A Szamos-part eme idilli helyén akár egy napot is el lehetne tölteni, különösen úgy, hogy Máténé Vincze Andrea sorolja: miért ezt a színt kellett alkalmazni, milyen eredeti ajtósarkakat kellett beépíteni, milyen kovácsoltvas kerítés lesz a mostani helyén... És alighanem lesz! Már most is saját gyártású térkőből rakott járdán kopog a helyiek cipősarka, a híd mellett ott az új “randevúhely”, azaz egy szép kis faház karos lócákkal. És ki nem fogy a tervek sorolásából a polgármester.
A végén már csak a kocsi ablakából mutat ki egy-egy még nem említett projektre. A református templom mellett lassítunk és megállunk. “Százharminc éves az épület, ennek a felújításán is sokat dolgoztunk. Holnap ünnepi istentiszteleten emlékezünk az évfordulóra. Biztos vagyok benne, hogy nem marad üresen egyetlen hely sem.” Rám néz, nem mondja, de tudom, arra gondol, amit a bevezetőben mondott: “A lelkekben akarok békét teremteni...”

Forrás: http://napkeletnepe.blog.hu

Sorozatszerkesztő: Ésik Sándor


Vissza

Elérhetőségek

email m

Géberjén Község Önkormányzata

 

4754 Géberjén

Móricz Zs. utca 30/A

 

Tel/Fax:

+36 44 357 - 231

 

Hivatalos E-mail cím:

mateneandi.vincze@gmail.com

 

mee

diszoklevel

gabrien

 

uj-tabla-3-rgb

 

epont2

 

roma log